mandiner

Feb 2 '12
Tarts ki, Elnök úr! – Ilyen ország pedig nincs CCCXVI. A friss Demokrata hosszú elemzésben foglalkozik Schmitt Pál kisdoktorijával. A Tarts ki, Elnök úr! címből sejthető, milyen következtetésre jut írásában Hernádi Zsuzsa, aki ekként foglalja össze megállapításait: „A Demokrata az ügy kirobbanása kapcsán azon véleményének ad hangot, hogy nem Schmitt Pál húsz éve írt, szakmailag, jogilag és morálisan is vitathatatlan dolgozatát kellene vizsgálgatni, hanem a hvg.hu és a többi internetes portál eljárását, mivel az előbbivel ellentétben ez utóbbi nem csak szakmailag, hanem erkölcsileg és jogilag is kifogásolható. A jelek szerint ugyanis valaki valóban lopott. És nem az elnök volt az.” Hernádi több dolgot is felhoz Schmitt munkája védelmében: az egykori bírálók ma is fenntartott summa cum laude minősítését, a Testnevelési Főiskola akkori – bővebben nem részletezett – formai követelményeit, és azt, hogy Schmitt írása ma is ajánlott irodalom a sportképzésben. Az ismert érvek mellett két újdonsággal áll elő: az egyik, hogy Nikolaj Georgiev könyve csak 1995-ben jelent meg (Schmitt dolgozata 1992-es), a másik, hogy a dolgozatból csak két példány létezett, amik közül az egyik Schmitt brüsszeli, európai parlamenti irodájából tűnt el néhány éve (a másikat a Testnevelési Egyetem raktára őrzi). Az első érv nyomós lenne, ha a Georgiev könyvének alapját képező kézirat nem lett volna 1987 óta megtalálható a lausanne-i Olimpiai Múzeum könyvtárában – hogy más könyvéből vagy kéziratából van a törzsanyag, az igazán részletkérdés. Mint ahogy a plágium-kérdés szempontjából annak sem sok jelentősége van, hogy hova tűnt a dolgozat a brüsszeli irodából.

Tarts ki, Elnök úr! – Ilyen ország pedig nincs CCCXVI.

A friss Demokrata hosszú elemzésben foglalkozik Schmitt Pál kisdoktorijával. A Tarts ki, Elnök úr! címből sejthető, milyen következtetésre jut írásában Hernádi Zsuzsa, aki ekként foglalja össze megállapításait: „A Demokrata az ügy kirobbanása kapcsán azon véleményének ad hangot, hogy nem Schmitt Pál húsz éve írt, szakmailag, jogilag és morálisan is vitathatatlan dolgozatát kellene vizsgálgatni, hanem a hvg.hu és a többi internetes portál eljárását, mivel az előbbivel ellentétben ez utóbbi nem csak szakmailag, hanem erkölcsileg és jogilag is kifogásolható. A jelek szerint ugyanis valaki valóban lopott. És nem az elnök volt az.”

Hernádi több dolgot is felhoz Schmitt munkája védelmében: az egykori bírálók ma is fenntartott summa cum laude minősítését, a Testnevelési Főiskola akkori – bővebben nem részletezett – formai követelményeit, és azt, hogy Schmitt írása ma is ajánlott irodalom a sportképzésben. Az ismert érvek mellett két újdonsággal áll elő: az egyik, hogy Nikolaj Georgiev könyve csak 1995-ben jelent meg (Schmitt dolgozata 1992-es), a másik, hogy a dolgozatból csak két példány létezett, amik közül az egyik Schmitt brüsszeli, európai parlamenti irodájából tűnt el néhány éve (a másikat a Testnevelési Egyetem raktára őrzi). Az első érv nyomós lenne, ha a Georgiev könyvének alapját képező kézirat nem lett volna 1987 óta megtalálható a lausanne-i Olimpiai Múzeum könyvtárában – hogy más könyvéből vagy kéziratából van a törzsanyag, az igazán részletkérdés. Mint ahogy a plágium-kérdés szempontjából annak sem sok jelentősége van, hogy hova tűnt a dolgozat a brüsszeli irodából.

1 note

  1. mandiner posted this