mandiner

iPad eladó – Románia tüntet

Amint arra nemrégiben Aczél Endre ráirányította a magyar közvélemény szemét (mely a határig sem ér el), Romániában lassan két hete, fogalmazzunk úgy: tüntetnek. Hogy pontosan miért vagy mi ellen, mai napig nem tudjuk. A tüntetők se nagyon.

Az egész egy helyettes államtitkár kirúgásával kezdődött – és elég sokat elárul az IMF mintaországáról, Romániáról, hogy a legnépszerűbb ember, aki mellett majd’ mindenki kiáll, az a palesztin származású orvos, aki megalapította a Sürgősségi Életmentő Szolgálatot (SMURD). Raed Arafatnak hívják a pasast, kicsit meg is hökkent a román közvélemény, egy román blogger azt írta, hogy a történelem ismétli önmagát, ahogyan 1989-ben Tőkés László mellett, úgy most Raed Arafat mellett állnak ki az emberek. És felteszi a tízpontos kérdést: mikor fognak már egy románért is harcolni?

A rohamhőst azóta már visszahelyezték a posztjára, az egészségügyi reformot célzó törvénytervezetet visszavonták. Apropó: az egészségügyi tárca az RMDSZ-é, a sok vitát kiváltott egész­ségügyi törvény és Ritli László miniszter furának vélhető viszonyulásával kapcsolatosan a Három­szék kérdésére Márton Ár­pád háromszéki parlamenti képviselő ennyit bírt mondani: A miniszter úr nem politikus, hanem bizonyos adminisztratív hatáskörrel is rendelkező orvos, aki azt szokta meg, ami felülről jön, azt végre kell hajtani. Ezt ugyan én nem értem, vagy nem akarom érteni, a tüntetők viszont még ennyire sem, mert a képviselő úr magyarul mondta, és hát a bukaresti focicsapatok ultráira, akik lelkesen verekedtek az azonosító nélküli rendfenntartókkal, nem jellemző a magyar nyelv ismerete.

Folytatódott tehát a műsor, továbbra is néhány ezer, bizony, dalolva ment ki a térre. Hogy a tüntetésmateknek is adjuk meg a magáét: szombaton, amikor Budapesten a néhánytízezernégyszázezeregymillió békemenetes helyeselte a diktatúrát, Romániában az egész országban összesen háromezer népfi tiltakozott a… és most nem is tudom, hogyan folytassam. Alapjáraton az általános elégedetlenségnek adtak hangot, magyarán, minden politikust, pártállásra való tekintet nélkül, elküldtek a búsba, szidták az államelnököt (miközben a tüntetők 60 százaléka továbbra is támogatja őt), a kormányt, az ellenzéket, az IMF-et, a magyarokat, nagy volt a szórás, belefért még Verespatak, a monarchia követelése versus diktatúrázás stb.