mandiner

Bojár Iván András, az Ellenállás tiszta kezű hőse

2011. december 31.: Megszűnik Bojár Iván András városarculati tanácsadói megbizatása a Tarlós István vezette Fővárosi Önkormányzattal.

2012. január 4.: Bojár a Tiszta Kezek Mozgalom által szervezett tárlatlátogatáson a következőket mondja a Nemzeti Galériában (az Index videóján 2:37-től):

„Bojár Iván vagyok, művészettörténész, boldogult ifjúkoromban itt dolgoztam ebben az épületben, a Nemzeti Galériában. Akkor nem gondoltam volna, mint ahogy Pelikán elvtársról sem gondolták volna, hogy egyszer még úgy fogok visszajönni ide, hogy tulajdonképpen egy totalitárius rendszer reprezentációs kiállítását fogom úgy megnézni, hogy jelen idejű kiállításról van szó, és nem az ötvenes évek, nem a huszas-harmincas évek totalitárius művészetét fogják kiállítani. (…)

A szellem egyik embere, színházrendező az, aki ebbe a kurzusprogramba beállt, és opportunista módon kiszolgál egy államot. (…) Magának, neki is kell tudnia, hogy az államnak a kultúra területén és a kánon önszervező, önmagát alakító rendszerébe beleszólása nincs, nem is lehet. Maga a történelem az, ami igazolja ezt, hiszen hogyha az ötvenes évek szovjet, magyar, vagy a harmincas évek náci művészetét nézzük, akkor mindenki tudja azt, hogy a világ művészetének legértékesebb munkái nem az akkori kurzusokban születtek, hanem vagy azok ellenében, vagy azokkal párhuzamosan, nem is figyelve, nem is tekintve ezekre a terrorista rendszerekre.” 

Aligha kétséges, hogy ennek a beszédnek ott a helye az Elmúlt Húsz Hatvankét Év Vastagbőr Panteonjában. Ha van közszereplő, aki könyékig benne volt a fővárosi politika mocsarában, Bojár mindenképpen közéjük tartozik. Nem csak hogy az érett demszkyzmus idején volt SZDSZ-es fővárosi képviselő, városarculati tanácsnok, Hagyó Miklós koalíciós társa, de – általános értetlenségre – Tarlós István is tovább foglalkoztatta a városházán. Azaz opportunista módon kiszolgálta ezt a totalitárius rendszert, beállt a kurzusprogramba. Ha rajta múlik, talán még ma is benne állna: Bojár nem önszántából távozott (így tiltakozva megbízója, a totalitárius rendszer ellen), hanem Tarlós mondott le szolgálatairól.