mandiner

Milyen százezer? Milyen kétmillió? – Tüntetésmatek

Szomorúan tapasztaltuk, hogy kiveszőfélben van a tüntetési szcénából a régi szép hagyomány, a rendezvényeket kísérő-követő számháború. E kortárs népszokás és össznemzeti játék lényege: a résztvevők és szimpatizánsaik megesküsznek, hogy nagyonnagyonsokan voltak, az ellendrukkerek szerint meg nem is volt senki, vagy legfeljebb csak lézengtek. Ennek a nemes és heves párbeszédnek a fontosságát azért sem szabad lebecsülni, mert a tüntetés elvész, a számháború megmarad, hosszú időretematizálva a közbeszédet.

A hazai tüntetésmatek klasszikus, rendszeresen felemlegetett pofáraesése Rákay Philip előbb másfél-, majd kétmilliós – rendőrségi forrásokra hivatkozó – bejelentése a 2002. áprilisi Kossuth téri Fidesz-rendezvényen. Hogy nagyon sokan voltak, az nem kérdés. Hogy nem lehettek másfél-kétmillióan, az sem. Szerintem több (2? 3? 4?) százezren voltak a téren és a környező utcákban (mert az Alkotmány utcán például tényleg a Bajcsyig állt a nép). Az Indexen akkor don B írt erről egy elég jó levezetést, hasonló számokkal. Rákay védelmében el kell mondani, hogy ilyenkor az embert nagyon könnyen elragadja a hév a színpadon. Ameddig csak ellát, óriási tömeg, esélye nincs felbecsülni a valós létszámukat, lelkesedésből egyre nagyobb és nagyobb számokba hajszolja bele magát, miközben minden (nem feltétlenül valós) örömhírt boldogan mond bele a mikrofonba. Ez történt 2002-ben Rákayval a Kossuth téren, és ez történt tegnap a Lesz még Magyar Köztársaság! rendezvény műsorvezetőjével is az Andrássy úton. Ő is bemondta, hogy közel százezren vannak meg hogy már a körúton is leállították a forgalmat (a felvételen 1:10:20-tól).