mandiner

Jan 3 '12
A diktatúra teteje – tüntetési progresszíó
Arra már rájöttek a baloldalon civileknél, hogy túl sok embert felengedni a színpadra beszélni felesleges és unalmas – arra még nem, hogy rendes, kellemes tüntetéshez nem elég az olyan szofisztikált retorikai mélység, mint hogy „mindnyájan meg fogjuk szívni, nem is kicsit”. Ripp Zoltán történész, a méltán makulátlan hírű erzsébetvárosi MSZP (volt?) elnökségi tagja például egyenesen azt tudatta az egybegyűltekkel, hogy „két nappal vagyunk a demokratikus állam formális felszámolása után”, illetve hogy „az új állampárt már bebetonozta magát”. A demokráciát féltő, szomjazó és követelő tömeget a történész megajándékozta egy demokrácia-definícióval is: a demokrácia nem az, amikor a többség mindent megtehet, hanem az, amikor a népnek lehetősége van kijavítani korábbi tévedését (e gondolatmenet kísértetiesen emlékeztet Orbán néhány évvel ezelőtti, demokráciaromboló álláspontjára).
Bródy János a baloldali civil tüntetések Pataky Attilája, a hétfő esti dzsemborin pont olyan giccses és szentimentálisan semmitmondó dalokkal állt elő, mint amilyenekkel a fideszes tüntetések szervezői is próbálkoztak. Még cédén kéne kiadni a cuccokat, lenne akkora siker, mint anno az Örvendj, Magyarország. Ugyancsak újdonság, hogy immáron a baloldali közönségnél is számottevő mennyiségben jelentek meg magyar zászlók, amelyek politikai-tüntetésügyi használata eddig jobbos-fideszes gyakorlat volt, baloldali értelmezése pedig a nemzeti jelképek kisajátítása.
Ez a diktatúra teteje, oda állok, ahova akarok! – mondogatta egy bácsi a szervezőknek, amikor megkérték, hogy az Opera előtt kihúzott kötél (amin addig mindenki oda-vissza lépegetett át) mögüli részről távozzék lehetőleg a tüntetés céljaira lefoglalt, színpaddal szembeni területre. Ott álltam én is a diktatúra tetején és megtisztelve éreztem magam. A tömeg a hivatalos rész végeztével mégiscsak úgy döntött, hogy az Opera előtti kötélnél fog ácsorogni, így a rutinos tüntető már egészen otthonosan, már-már jobboldali demonstráción érezhette magát. 

A diktatúra teteje – tüntetési progresszíó

Arra már rájöttek a baloldalon civileknél, hogy túl sok embert felengedni a színpadra beszélni felesleges és unalmas – arra még nem, hogy rendes, kellemes tüntetéshez nem elég az olyan szofisztikált retorikai mélység, mint hogy „mindnyájan meg fogjuk szívni, nem is kicsit”. Ripp Zoltán történész, a méltán makulátlan hírű erzsébetvárosi MSZP (volt?) elnökségi tagja például egyenesen azt tudatta az egybegyűltekkel, hogy „két nappal vagyunk a demokratikus állam formális felszámolása után”, illetve hogy „az új állampárt már bebetonozta magát”. A demokráciát féltő, szomjazó és követelő tömeget a történész megajándékozta egy demokrácia-definícióval is: a demokrácia nem az, amikor a többség mindent megtehet, hanem az, amikor a népnek lehetősége van kijavítani korábbi tévedését (e gondolatmenet kísértetiesen emlékeztet Orbán néhány évvel ezelőtti, demokráciaromboló álláspontjára).

Bródy János a baloldali civil tüntetések Pataky Attilája, a hétfő esti dzsemborin pont olyan giccses és szentimentálisan semmitmondó dalokkal állt elő, mint amilyenekkel a fideszes tüntetések szervezői is próbálkoztak. Még cédén kéne kiadni a cuccokat, lenne akkora siker, mint anno az Örvendj, Magyarország. Ugyancsak újdonság, hogy immáron a baloldali közönségnél is számottevő mennyiségben jelentek meg magyar zászlók, amelyek politikai-tüntetésügyi használata eddig jobbos-fideszes gyakorlat volt, baloldali értelmezése pedig a nemzeti jelképek kisajátítása.

Ez a diktatúra teteje, oda állok, ahova akarok! – mondogatta egy bácsi a szervezőknek, amikor megkérték, hogy az Opera előtt kihúzott kötél (amin addig mindenki oda-vissza lépegetett át) mögüli részről távozzék lehetőleg a tüntetés céljaira lefoglalt, színpaddal szembeni területre. Ott álltam én is a diktatúra tetején és megtisztelve éreztem magam. A tömeg a hivatalos rész végeztével mégiscsak úgy döntött, hogy az Opera előtti kötélnél fog ácsorogni, így a rutinos tüntető már egészen otthonosan, már-már jobboldali demonstráción érezhette magát. 

12 notes