mandiner

Hadkötelesség és helikopterek: mindenki a hadsereg ellen

Nyáron egy amerikai óriásvidámpark nézőterén az első előadásra vártunk. Megérkeztek az akrobaták, a műsorvezető üdvözölte az összegyűlt nézőket, majd azt mondta, hogy a közönség soraiban aznap ott vannak a haditengerészet és a légierő katonái, valamint családjaik is. Megkérte őket, hogy álljanak fel, s miután felálltak, annyit mondott: ők a mi hőseink, köszönjük, hogy értünk harcolnak. Hatalmas taps köszöntötte a hősöket. Talán nem is érdemes mindezt összevetni a hazai helyzettel, a Magyar Honvédség társadalmi megítélésével, akkora a különbség. Mégis felmerült bennem, milyen jó lenne, ha Magyarországon is hasonló tisztelet övezné azokat, akik itthon vagy éppen életük kockáztatásával külföldi misszióban szolgálják Magyarországot. 

Az elmúlt hetekben két ügy is megmutatta, milyen a közvélemény (és különösen a sajtó) alapvető hozzáállása a honvédséghez, mekkora társadalmi támogatást élveznek. Ezek közül a kevésbé érdekes a hadköteles férfiakról felállítandó nyilvántartási rendszer fogadtatása. Az adatszolgáltatást az állami szervek elintézik egymás között, a (háborús helyzet esetén) hadköteles korú férfiaknak semmit nem kell adminisztrálnia, semmilyen külön vizsgálaton nem kell megjelennie emiatt.

A parlamenti szavazás eredménye nem a megszokott felállást hozta: a kormánypártok természetes támogatása mellett az MSZP képviselői igennel szavaztak, az LMP-sek (már aki jelen volt) és a DKP-s függetlenek nemmel, míg a Jobbik képviselői tartózkodtak. Az MSZP kifejezetten korrektül állt a kérdéshez, az LMP-nek adatvédelmi (és nem sorozási) aggályaivoltak, egyedül a gyurcsányista DKP kezdett el sorkötelezettségről hápogni. Az online sajtóban a legtöbben tárgyilagosan számoltak be a hadkötelesek nyilvántartásáról, viszont akadtak efféle címek is:
Visszajöttek: Kopaszok, sorakozó! (168 Óra)
Kopaszok, sorakozó! - Alkalmassági vizsgára is kell menni - (Klubrádió)
Harc, háború, koki, saller - logikus, ami most következik (Stop)