mandiner
Csapásokat adunk, csapásokat kapunk. Nemrég, a mindig mértéktartó Hont András után maga Vásárhelyi Mária cincálgatta a Mandiner egyik írását, amelyben nagyra becsült Kínai-Tróger párosunk gonzóskodott gonzókkal meg József Attilával. A szemtelenje! Mi több, műveletlenje!
Tudjuk, Vásárhelyi Mária a magyar közélet domináns szereplője, illik hát reagálni a megjegyzéseire. Hozzáteszem: óvatosan teszem ezt, hiszen úgy érzem, mintha egy múzeumban járnék. Hogy is máshogy jellemezhetem ezt a helyzetet, amikor egy olyan cikkbe kerülünk be, amelyek jó másfél évtizede születtek garmadával, a nagy médiaháború idején, amikor Vásárhelyi Mária már vívta a maga háborúját az akkor még jócskán kisebbségben lévő jobber sajtóval szemben. Az a médiaháború olyan zajos volt, hogy még akkori énemhez is elszivárogtak a hírei és az epizódjai, pedig akkoriban még a Jurassic Parkot néztem a moziban, Beastie Boysra ugráltam a szobámban, és kalózregényt írogattam egy kockás füzetbe.
A magam madeleine sütijeinek elfogyasztása után azonban gyorsan visszatekerem az időt a jövőbe, 2011-be. A régi harcos azóta is tántoríthatatlanul küzd a jobbos ellennel.
