mandiner

Napok óta éjszakázik az országgyűlés. Az éjt nappallá tevő ülések egyszerre köszönhetők a kormánypártok által kialakított menet- és napirendnek és az ellenzéki pártok összehangolt időhúzásának, obstrukciójának. A két oldal eljárása közül utóbbi érdemel kevesebb szót: az ellenzék küzd, mint disznó a jégen, így aztán érthető, ha mindent megpróbálnak a kormánypárti törvénykezési hengerrel szemben. Az összehangolt Jobbik-LMP-MSZP-hadműveletnek van ugyan pikantériája, néhányszor biztosan az orrára lehet még húzni a fasisztaveszélyező szocialistáknak meg a magyarellenesező jobbikosoknak, de azért olyan óriási jelentősége ennek sincs.

Annál inkább a kormányoldal törvénykezési attitűdjének. Emlegettük már az egyéni indítványokkal történő jogalkotás és a pult alatti/feletti kormányzás viszonyát. Az, hogy a jogszabályalkotás sok esetben nem a minisztériumokban zajlik és nem a kormányzat jegyzi az előterjesztéseket, sűrű ködbe burkolja a törvények születését, és a születésnél bábáskodók érdekeit. És a sűrű ködben annyi minden történhet.

Míg korábban egy-egy jelentősebb jogszabályról akár évekig tartó meddő vita is folyt, hogy a végére aztán egeret szüljenek a hegyek, addig most őrült tempóban darál le az országgyűlés fontos, jó esetben évtizedekre szóló törvényeket. Törvényszerű, hogy ezt a tempót megsínyli a jogszabályok minősége, a kormány kontrolljára hivatott ellenzék pedig lehetetlen helyzetbe kerül, amikor az utolsó pillanatig záporoznak a kormánypárti egyéni módosítók.