mandiner

Nov 25 '11
Részlet a Háború művészetéből
  Ezért a hadviselésnek törvénye, hogy ha tízszeres (túlerővel  rendelkezünk), körül kell zárnunk (az ellenséget); ha ötszörössel, meg  kell támadnunk; ha kétszeressel, akkor meg kell osztanunk (erőit); ha  ugyanakkora az erőnk, akkor is képesnek kell lennünk csatát vívni vele;  de ha erőnk kisebb, akkor képesnek kell lennünk a védekezésre; s ha  erőnk nem is mérhető (az ellenségéhez), akkor tudnunk kell kitérni  előle. A kis erőkkel való szilárd ellenállás ugyanis csak oda vezethet,  hogy a nagyobb erőkkel rendelkező ellenség fogságba ejt bennünket. A  hadvezér a fejedelemség pillére. Ha ez a pillér hibátlan, akkor a  fejedelemség feltétlenül erős, de ha ez a pillér hibás, akkor a  fejedelemség feltétlenül gyenge. 

   Ezért a fejedelem három esetben zúdíthat szerencsétlenséget a  hadseregre: 1. ha nem érti meg, hogy a hadsereg nem képes előrehaladni,  és parancsot ad az előnyomulásra; ha nem érti meg, hogy a hadseregnek  nem szabad visszavonulnia, és parancsot ad a visszavonulásra. Ekkor  mondjuk azt, hogy bilincsbe verte a hadsereget. 2. Ha nem érti meg a  hadsereg sajátos feladatait, és ugyanúgy kezeli, mintha a hadseregnek  egyszerű kormányzásáról lenne szó, akkor a hadsereg tisztjei  megzavarodnak. 3. Ha nem ismeri a hadsereg taktikáját, és úgy kezeli a  hadsereget, mint az állami hivatalokat, akkor a hadsereg tisztjei nem  tudják, mit tegyenek. De ha a hadsereg megzavarodott, és már nem tudja  mit tegyen, akkor a szomszédos fejedelmek ki tudják használni  nehézségeinket. Akkor elmondhatjuk, hogy (a fejedelem) felfordulásba  döntötte a hadsereget, és (az ellenségnek) biztosította a győzelmet. 
       Ezért a győzelem megismerésének öt alapelve van:Aki megérti, mikor szabad harcba bocsátkozni és mikor nem, az győz. Aki nagy és kicsiny sereget egyaránt jól tud vezetni, az győz. Akinél a felettesek és alárendeltek ugyanazt akarják, az győz. Aki maga elővigyázatos, és ki tudja várni (az ellenség) elővigyázatlanságát, az győz. Amelyik hadvezér tehetséges, és fejedelme nem tartja pórázon, az győz. 
       Ez az öt alapelv a győzelem megismerésének útja. 
   Ezért mondják, hogy ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is,  akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az  ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor  vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem  ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget  bennünket. 
*
(Részlet Sunzi A háború művészete c. könyvéből, 2500 évvel ezelőttről)

Részlet a Háború művészetéből

  Ezért a hadviselésnek törvénye, hogy ha tízszeres (túlerővel rendelkezünk), körül kell zárnunk (az ellenséget); ha ötszörössel, meg kell támadnunk; ha kétszeressel, akkor meg kell osztanunk (erőit); ha ugyanakkora az erőnk, akkor is képesnek kell lennünk csatát vívni vele; de ha erőnk kisebb, akkor képesnek kell lennünk a védekezésre; s ha erőnk nem is mérhető (az ellenségéhez), akkor tudnunk kell kitérni előle. A kis erőkkel való szilárd ellenállás ugyanis csak oda vezethet, hogy a nagyobb erőkkel rendelkező ellenség fogságba ejt bennünket. A hadvezér a fejedelemség pillére. Ha ez a pillér hibátlan, akkor a fejedelemség feltétlenül erős, de ha ez a pillér hibás, akkor a fejedelemség feltétlenül gyenge.

  Ezért a fejedelem három esetben zúdíthat szerencsétlenséget a hadseregre: 1. ha nem érti meg, hogy a hadsereg nem képes előrehaladni, és parancsot ad az előnyomulásra; ha nem érti meg, hogy a hadseregnek nem szabad visszavonulnia, és parancsot ad a visszavonulásra. Ekkor mondjuk azt, hogy bilincsbe verte a hadsereget. 2. Ha nem érti meg a hadsereg sajátos feladatait, és ugyanúgy kezeli, mintha a hadseregnek egyszerű kormányzásáról lenne szó, akkor a hadsereg tisztjei megzavarodnak. 3. Ha nem ismeri a hadsereg taktikáját, és úgy kezeli a hadsereget, mint az állami hivatalokat, akkor a hadsereg tisztjei nem tudják, mit tegyenek. De ha a hadsereg megzavarodott, és már nem tudja mit tegyen, akkor a szomszédos fejedelmek ki tudják használni nehézségeinket. Akkor elmondhatjuk, hogy (a fejedelem) felfordulásba döntötte a hadsereget, és (az ellenségnek) biztosította a győzelmet.

  Ezért a győzelem megismerésének öt alapelve van:

Aki megérti, mikor szabad harcba bocsátkozni és mikor nem, az győz.
Aki nagy és kicsiny sereget egyaránt jól tud vezetni, az győz.
Akinél a felettesek és alárendeltek ugyanazt akarják, az győz.
Aki maga elővigyázatos, és ki tudja várni (az ellenség) elővigyázatlanságát, az győz.
Amelyik hadvezér tehetséges, és fejedelme nem tartja pórázon, az győz.

  Ez az öt alapelv a győzelem megismerésének útja.

  Ezért mondják, hogy ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket.

*

(Részlet Sunzi A háború művészete c. könyvéből, 2500 évvel ezelőttről)

4 notes