Install Theme

Your web-browser is very outdated, and as such, this website may not display properly. Please consider upgrading to a modern, faster and more secure browser. Click here to do so.

mandiner

Oct 22 '14
Amerika visszainteget
Mivel a mostanában napról napra egészségesen cseperedő amerikai-magyar diplomáciai konfliktust az elvileg azt okozó tények közzététele helyett, khm, versengő narratívák jellemzik; gondoltam, összegyűjtök pár tényadatot a két félről, kommentár nélkül.
Terület, népesség, GDP, életminőség, oktatás, tudomány, hadászat, rezsicsökkentés, satöbbi.
Innen szép diplomáciai játszmát nyerni!

Amerika visszainteget

Mivel a mostanában napról napra egészségesen cseperedő amerikai-magyar diplomáciai konfliktust az elvileg azt okozó tények közzététele helyett, khm, versengő narratívák jellemzik; gondoltam, összegyűjtök pár tényadatot a két félről, kommentár nélkül.

Terület, népesség, GDP, életminőség, oktatás, tudomány, hadászat, rezsicsökkentés, satöbbi.

Innen szép diplomáciai játszmát nyerni!

Oct 21 '14
Oct 21 '14
Temetői beszéd (Balázs Zoltán) - Velünk élő rendszerváltás VI.
"Lehet, hogy finnyás vagyok. Minden további nélkül elismerem, hogy a szabadság tényszerű feltételei közül ma sokkal többen rendelkeznek sokkal, de legalább valamivel többel, mint egykor. S a magyar nép tényleg szabadon választhat. Mi több: kénytelen választani. Talán ezért is olyan frusztrált.
Mégis van, kedves szerkesztő, a szabad létnek egy olyan, egzaktul talán soha le nem írható állapota, amely nem azonosítható ezekkel a feltételekkel: az absztrakt jogokkal, az anyagi lehetőségekkel, a társadalmi esélyekkel. Sem a jogász, sem a közgazdász, sem a szociológus nem tudja ezt kimerítően megragadni, noha mindegyiküknek igaza van, amikor a saját szempontját kéri számon a szabadságtól.
Az igazi szabadsághoz − ami nélkül valódi jog, kiszámítható élet, tartós jólét sincs, ami nélkül az irdatlan nehézségekkel esélyünk sem lesz a siker reményében szembenézni, s ami gyökeres ellentéte a temetői politikának − azt hiszem, csak akkor juthatnánk közelebb, ha kevesebbet hazudnánk – másoknak és magunknak is; ha előbb magunkon uralkodnánk, mielőtt mások fölött tennénk; ha ritkábban gondolnánk háborúra és győzelemre; ha kevésbé félnénk és hunyászkodnánk meg; ha nem csak magunknak – kétmillió választónak? egymilliónak? – akarnánk építeni az országot.
A Te nemzedéked, tudom, nagyon akart szabad lenni. Ti is megéreztétek, hogy a temetőben nincs szabadság, ott csak korhadás van és enyészet, ott magányos emberek ápolják a sírokat és ássák az újakat, maguk és ellenségeik számára. De azt hiszem, Ti is tudjátok már, hogy a szabadság nem jött el.
Talán nem is fog.”
*
1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

Temetői beszéd (Balázs Zoltán) - Velünk élő rendszerváltás VI.

"Lehet, hogy finnyás vagyok. Minden további nélkül elismerem, hogy a szabadság tényszerű feltételei közül ma sokkal többen rendelkeznek sokkal, de legalább valamivel többel, mint egykor. S a magyar nép tényleg szabadon választhat. Mi több: kénytelen választani. Talán ezért is olyan frusztrált.

Mégis van, kedves szerkesztő, a szabad létnek egy olyan, egzaktul talán soha le nem írható állapota, amely nem azonosítható ezekkel a feltételekkel: az absztrakt jogokkal, az anyagi lehetőségekkel, a társadalmi esélyekkel. Sem a jogász, sem a közgazdász, sem a szociológus nem tudja ezt kimerítően megragadni, noha mindegyiküknek igaza van, amikor a saját szempontját kéri számon a szabadságtól.

Az igazi szabadsághoz − ami nélkül valódi jog, kiszámítható élet, tartós jólét sincs, ami nélkül az irdatlan nehézségekkel esélyünk sem lesz a siker reményében szembenézni, s ami gyökeres ellentéte a temetői politikának − azt hiszem, csak akkor juthatnánk közelebb, ha kevesebbet hazudnánk – másoknak és magunknak is; ha előbb magunkon uralkodnánk, mielőtt mások fölött tennénk; ha ritkábban gondolnánk háborúra és győzelemre; ha kevésbé félnénk és hunyászkodnánk meg; ha nem csak magunknak – kétmillió választónak? egymilliónak? – akarnánk építeni az országot.

A Te nemzedéked, tudom, nagyon akart szabad lenni. Ti is megéreztétek, hogy a temetőben nincs szabadság, ott csak korhadás van és enyészet, ott magányos emberek ápolják a sírokat és ássák az újakat, maguk és ellenségeik számára. De azt hiszem, Ti is tudjátok már, hogy a szabadság nem jött el.

Talán nem is fog.”

*

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

Oct 21 '14
A másként gondolkodás újratanulása (Kardos Gábor) - Velünk élő rendszerváltás V.
"Negyedszázad elteltével újra kiderült, hogy ugyanúgy ütközőzóna vagyunk, mint annak előtte. Ráadásul ismét egyre határozottabb jelei vannak, hogy az orosz érdekszféra felé sodródunk. Végső soron ismét csak önmagunkra, illetve közép-európaiságunk sorsközösségére számíthatunk.
Ma megvalósíthatatlannak tűnhet a visegrádi együttműködés kiterjesztésével a régi Monarchia, a néhai KGST és az európai uniós álmok romjain kialakítani azt a Közép-Európai Uniót, amely hosszabb távon biztonságunk és kulturális önrendelkezésünk megőrzésének záloga lenne, egyszóval az egyetlen kiút a történelmünkben ismétlődő geopolitikai csapdahelyzetből… mindez ma olyan őrültségnek tűnhet, mint amikor ‘56-ben a magára maradt Bibó felhívást gépelt a szovjet katonák által megszállt Parlamentben.
A közép-európai sorsközösség fontosságát legfeljebb az a néhány ember képes ma egyáltalán felfogni, akiből még nem veszett ki teljesen a másként gondolkodásnak az a hagyománya, ami a közép-európaiság lényege.”
*
1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

A másként gondolkodás újratanulása (Kardos Gábor) - Velünk élő rendszerváltás V.

"Negyedszázad elteltével újra kiderült, hogy ugyanúgy ütközőzóna vagyunk, mint annak előtte. Ráadásul ismét egyre határozottabb jelei vannak, hogy az orosz érdekszféra felé sodródunk. Végső soron ismét csak önmagunkra, illetve közép-európaiságunk sorsközösségére számíthatunk.

Ma megvalósíthatatlannak tűnhet a visegrádi együttműködés kiterjesztésével a régi Monarchia, a néhai KGST és az európai uniós álmok romjain kialakítani azt a Közép-Európai Uniót, amely hosszabb távon biztonságunk és kulturális önrendelkezésünk megőrzésének záloga lenne, egyszóval az egyetlen kiút a történelmünkben ismétlődő geopolitikai csapdahelyzetből… mindez ma olyan őrültségnek tűnhet, mint amikor ‘56-ben a magára maradt Bibó felhívást gépelt a szovjet katonák által megszállt Parlamentben.

A közép-európai sorsközösség fontosságát legfeljebb az a néhány ember képes ma egyáltalán felfogni, akiből még nem veszett ki teljesen a másként gondolkodásnak az a hagyománya, ami a közép-európaiság lényege.”

*

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

Oct 21 '14
Út a kétharmadig (Bencsik Gábor) - Velünk élő rendszerváltás IV.
"Íme tehát, hogyan szerzett kétharmadot Horn Gyula: övé volt a három nagy eszmei erődből kettő, a szocialista és a liberális. És íme, hogyan szerzett kétharmadot Orbán Viktor: övé lett a baloldali és a konzervatív erőd. Ő került abba a helyzetbe, hogy a világ nagy kérdéseire – globalizáció, munkanélküliség, nemzet, család, vallás, eladósodás, erkölcs – egyszerre két nagy eszmerendszerre támaszkodva, konzervatív és baloldali válaszokat tud adni. A politikai baloldalnak pedig csupán a liberális válaszok maradnak. Meg a kisstílű kötözködés és szavakon való lovagolás.
Orbán kétharmadának akkor lesz vége, ha az egyik várat elveszíti. Ez két úton következhet be: ha a baloldal kibontakozik a liberalizmus halálos öleléséből, és rohamot indít saját régi erődjének visszavételére – olyan intellektuális teljesítményt nyújtva, mint mondjuk Polányi Károlyé, Károlyi Mihály közeli barátjáé, akinek a piacgazdaságról hetven éve megfogalmazott kritikája ma is elevenbe vág. Erre egyelőre kevés az esély.
A másik lehetőség, hogy a Fidesz szakad szét konzervatív, baloldali és (akár) liberális pártokra – a belátható jövőben ennek sincs nagy valószínűsége.”
*
1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

Út a kétharmadig (Bencsik Gábor) - Velünk élő rendszerváltás IV.

"Íme tehát, hogyan szerzett kétharmadot Horn Gyula: övé volt a három nagy eszmei erődből kettő, a szocialista és a liberális. És íme, hogyan szerzett kétharmadot Orbán Viktor: övé lett a baloldali és a konzervatív erőd. Ő került abba a helyzetbe, hogy a világ nagy kérdéseire – globalizáció, munkanélküliség, nemzet, család, vallás, eladósodás, erkölcs – egyszerre két nagy eszmerendszerre támaszkodva, konzervatív és baloldali válaszokat tud adni. A politikai baloldalnak pedig csupán a liberális válaszok maradnak. Meg a kisstílű kötözködés és szavakon való lovagolás.

Orbán kétharmadának akkor lesz vége, ha az egyik várat elveszíti. Ez két úton következhet be: ha a baloldal kibontakozik a liberalizmus halálos öleléséből, és rohamot indít saját régi erődjének visszavételére – olyan intellektuális teljesítményt nyújtva, mint mondjuk Polányi Károlyé, Károlyi Mihály közeli barátjáé, akinek a piacgazdaságról hetven éve megfogalmazott kritikája ma is elevenbe vág. Erre egyelőre kevés az esély.

A másik lehetőség, hogy a Fidesz szakad szét konzervatív, baloldali és (akár) liberális pártokra – a belátható jövőben ennek sincs nagy valószínűsége.”

*

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

Oct 20 '14
A változás rendszertelen, a rendszer változatlan (Lányi András) - Velünk élő rendszerváltás III.
"A pártállam tehát, az új politikai csoportosulások készséges bebocsátásával és aktív közreműködésével a kilencvenes években többpártállammá alakult, anélkül, hogy lényegesen csökkent volna a hatalom és a nép közötti távolság. Azóta a helyi, munkahelyi, szakmai és kulturális közösségek erőtlen önkormányzati törekvéseit fokozatosan letörték, anyagi eszközeiket és jogosítványaikat lépésről-lépésre újra-központosították. Az érdemi társadalmi ellenőrzés lehetősége híján a képviseleti demokrácia jobbára üres formaság maradt, a parlament törvénygyártó műhellyé silányult, a törvények pedig a mindenkori kormány klientúrájának napi érdekeit szolgálták.
Magyarországon nem alakult ki a független magántulajdonosok és civil kezdeményezések szabad társadalma. A jogállam formális keretei között nem a polgárok ellenőrzik a kormányzatot, hanem az egypárt nyűgétől megszabadult többpárti politikai osztály ellenőrzi – mint tették elődei is – alattvalóit. Az SZDSZ által szorgalmazott, kíméletlen neoliberális gazdaságpolitika az MSZP által képviselt posztszocialista struktúrák fenntartását finanszírozta.
Politika és üzlet korrupt összefonódása a globalizáció korában mindenütt végbement, nálunk azonban egyértelműen a politika kezdeményező szerepével. Míg az osztogatás és fosztogatás rendszerének anyagi bázisát a baloldali kormányok a nemzeti vagyon kiárusításával és a hazai piacok radikális liberalizálásával teremtették elő, a jobboldali kormányzat újabban ezt a célt visszaállamosítással és központosítással éri el. Ezért a baloldal a maga politikáját „liberálisnak” nevezi, a jobboldal pedig patriótának vagy nemzetinek tartja magát, nemzeten azonban az államot érti.
A politika beszűkült: az újraelosztás forrásaiért vetélkedő pártokráciák küzdelmére korlátozódik. A demokratikus társadalmakat jellemző nyilvános párbeszédnek egyre szerényebb szerep jut a közcélok megállapítása körül: mindegyik oldal a maga nótáját fújja, a bírálatot ellenséges támadásnak tekinti, alantas szándékokkal magyarázza és negligálja, hiszen politikai ellenfelei vitaképességét eleve kétségbe vonja, lévén azok a nemzet illetve a haladás ellenségei. Hasonló felemásság jellemzi a gazdaságot is, ahol jogi értelemben a piaci verseny szabályai érvényesülnek, azzal az apró különbséggel, hogy az üzleti siker és kudarc mégsem a szereplők piaci teljesítményén múlik, hanem a politikusok jóindulatán: a tőke felhalmozása 1990 óta töretlenül a minisztériumok előszobáiban zajlik.”
*
1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

A változás rendszertelen, a rendszer változatlan (Lányi András) - Velünk élő rendszerváltás III.

"A pártállam tehát, az új politikai csoportosulások készséges bebocsátásával és aktív közreműködésével a kilencvenes években többpártállammá alakult, anélkül, hogy lényegesen csökkent volna a hatalom és a nép közötti távolság. Azóta a helyi, munkahelyi, szakmai és kulturális közösségek erőtlen önkormányzati törekvéseit fokozatosan letörték, anyagi eszközeiket és jogosítványaikat lépésről-lépésre újra-központosították. Az érdemi társadalmi ellenőrzés lehetősége híján a képviseleti demokrácia jobbára üres formaság maradt, a parlament törvénygyártó műhellyé silányult, a törvények pedig a mindenkori kormány klientúrájának napi érdekeit szolgálták.

Magyarországon nem alakult ki a független magántulajdonosok és civil kezdeményezések szabad társadalma. A jogállam formális keretei között nem a polgárok ellenőrzik a kormányzatot, hanem az egypárt nyűgétől megszabadult többpárti politikai osztály ellenőrzi – mint tették elődei is – alattvalóit. Az SZDSZ által szorgalmazott, kíméletlen neoliberális gazdaságpolitika az MSZP által képviselt posztszocialista struktúrák fenntartását finanszírozta.

Politika és üzlet korrupt összefonódása a globalizáció korában mindenütt végbement, nálunk azonban egyértelműen a politika kezdeményező szerepével. Míg az osztogatás és fosztogatás rendszerének anyagi bázisát a baloldali kormányok a nemzeti vagyon kiárusításával és a hazai piacok radikális liberalizálásával teremtették elő, a jobboldali kormányzat újabban ezt a célt visszaállamosítással és központosítással éri el. Ezért a baloldal a maga politikáját „liberálisnak” nevezi, a jobboldal pedig patriótának vagy nemzetinek tartja magát, nemzeten azonban az államot érti.

A politika beszűkült: az újraelosztás forrásaiért vetélkedő pártokráciák küzdelmére korlátozódik. A demokratikus társadalmakat jellemző nyilvános párbeszédnek egyre szerényebb szerep jut a közcélok megállapítása körül: mindegyik oldal a maga nótáját fújja, a bírálatot ellenséges támadásnak tekinti, alantas szándékokkal magyarázza és negligálja, hiszen politikai ellenfelei vitaképességét eleve kétségbe vonja, lévén azok a nemzet illetve a haladás ellenségei. Hasonló felemásság jellemzi a gazdaságot is, ahol jogi értelemben a piaci verseny szabályai érvényesülnek, azzal az apró különbséggel, hogy az üzleti siker és kudarc mégsem a szereplők piaci teljesítményén múlik, hanem a politikusok jóindulatán: a tőke felhalmozása 1990 óta töretlenül a minisztériumok előszobáiban zajlik.”

*

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

Oct 20 '14
Túlélő ország maradtunk (Babarczy Eszter) - Velünk élő rendszerváltás II.
"Orbán Viktor észrevette, hogy a kilencvenes évek második felében megfordult a közízlés, a szabadságot már nem tartjuk fontosabbnak a biztonságnál (persze átlagokról beszélek, a World Value Survey alapján). A baloldal azonban még mindig arra várt – talán most is arra várna, ha még létezne –, hogy végrehajthassa a reformokat, amelyek végre versenyképessé tesznek minket. Orbán sokkal adekvátabb politikai stílust talált: különböző vélt vagy valós fenyegetésektől folyamatosan „megvédi” a magyart, és a háború közben felépíti az erős központi hatalmat. Ez az erős hatalom tenné lehetővé, hogy lenyomjon a nép torkán néhány kellemetlen reformot, amelyektől megtakarítást vár, vagy azt képzeli (szerintem tévesen), hogy felpörgetik a magyar kapitalizmust.
Megcsinálja a maga módján – gondolja most –, amit Gyurcsány nem tudott. Ebben a történetben a kapitalizmus nem az állam visszagöngyölítése, hanem az állam radikális átformálása után győzedelmeskedik. A kapitalizmus szót persze nem használja a Fidesz – a versenyképesség és az erős gazdaság kódolja az újbeszédben.
Erre a megoldásra a magyarok vevők. Az elmúlt huszonöt évben a magyar liberális eliten kívül mindenki azt észlelte Magyarországon, hogy az „átmenetnek” hívott folyamat nem út A-ból B-be (ahol B volna az ideális demokratikus piacgazdaság), hanem a valóság maga. A privatizációk és állami megrendelések nyerteseiből oligarchák lesznek, a patronázs-rendszer békésen együtt él a multinacionális vállalatok némiképp meritokratikusabb kultúrájával.
Orbán szerint ebből a valóságból lett elegünk. Igaza van.
Inkább legyen kínai államkapitalizmus, mint átláthatatlan káosz, ahol nem biztosíték már az sem, ha minden pártban elhelyeztünk egy-egy unokatestvért.  Az „oligarcházás” – bár nevetséges egy oligarcha-keltetőt működtető pártvezér szájából – nem teljesen cinikus, azt hiszem. Orbán megpróbálja államosítani a kuplerájt és az informális kijáró hálózatokat. Magyarország nem bánja: ez legalább érthető, 1976-ban is pont így éltünk.”
*
1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

Túlélő ország maradtunk (Babarczy Eszter) - Velünk élő rendszerváltás II.

"Orbán Viktor észrevette, hogy a kilencvenes évek második felében megfordult a közízlés, a szabadságot már nem tartjuk fontosabbnak a biztonságnál (persze átlagokról beszélek, a World Value Survey alapján). A baloldal azonban még mindig arra várt – talán most is arra várna, ha még létezne –, hogy végrehajthassa a reformokat, amelyek végre versenyképessé tesznek minket. Orbán sokkal adekvátabb politikai stílust talált: különböző vélt vagy valós fenyegetésektől folyamatosan „megvédi” a magyart, és a háború közben felépíti az erős központi hatalmat. Ez az erős hatalom tenné lehetővé, hogy lenyomjon a nép torkán néhány kellemetlen reformot, amelyektől megtakarítást vár, vagy azt képzeli (szerintem tévesen), hogy felpörgetik a magyar kapitalizmust.

Megcsinálja a maga módján – gondolja most –, amit Gyurcsány nem tudott. Ebben a történetben a kapitalizmus nem az állam visszagöngyölítése, hanem az állam radikális átformálása után győzedelmeskedik. A kapitalizmus szót persze nem használja a Fidesz – a versenyképesség és az erős gazdaság kódolja az újbeszédben.

Erre a megoldásra a magyarok vevők. Az elmúlt huszonöt évben a magyar liberális eliten kívül mindenki azt észlelte Magyarországon, hogy az „átmenetnek” hívott folyamat nem út A-ból B-be (ahol B volna az ideális demokratikus piacgazdaság), hanem a valóság maga. A privatizációk és állami megrendelések nyerteseiből oligarchák lesznek, a patronázs-rendszer békésen együtt él a multinacionális vállalatok némiképp meritokratikusabb kultúrájával.

Orbán szerint ebből a valóságból lett elegünk. Igaza van.

Inkább legyen kínai államkapitalizmus, mint átláthatatlan káosz, ahol nem biztosíték már az sem, ha minden pártban elhelyeztünk egy-egy unokatestvért.  Az „oligarcházás” – bár nevetséges egy oligarcha-keltetőt működtető pártvezér szájából – nem teljesen cinikus, azt hiszem. Orbán megpróbálja államosítani a kuplerájt és az informális kijáró hálózatokat. Magyarország nem bánja: ez legalább érthető, 1976-ban is pont így éltünk.”

*

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

Oct 20 '14
Rendszerváltók a ködben (Szerető Szabolcs) - Velünk élő rendszerváltás I.
"Nehéz mit kezdeni azzal a véleménnyel, miszerint voltaképpen nem is történt rendszerváltás; vagy ami történt, színjáték, nagy átverés, felszínes átalakulás, cégérátfestés volt csupán. 1990. május 2-én, a szabadon választott Országgyűlés megalakulásával új rendszer született: egypártrendszer, diktatúra helyett többpártrendszer, szabad választásokon alapuló parlamentáris demokrácia; tervgazdaság helyett – az alkotmány szerint legalábbis: szociális – piacgazdaság. Szuverén állam. Az első szabadon választott kormány és parlament pedig megalkotta az új, jogállami intézményrendszert, s elkötelezte az országot az euroatlanti integráció ügye mellett. Mi ez, ha nem forradalmi változás?
Úgy zajlott tehát minden, ahogy a demokrácia nagy könyvében meg van írva. Ha mindezt tényként elfogadjuk, rögtön adja magát a kérdés: akkor mégis mi volt a baj? Mert azt is különös lenne vitatni, hogy valami nagyon félresiklott.
Azok a vágyak, amelyek az átalakulást kísérték, nagyrészt beteljesületlenek maradtak. Nem hiszem, hogy az átlag magyar polgár azt várta, egyetlen ugrással elérjük mondjuk az osztrák életszínvonalat. Az viszont bizonyosan nem igaz, hogy az átalakulást szükségképpen csak így, az elszenvedett hatalmas társadalmi veszteségekkel lehetett végrehajtani. Mely roppant áldozatok értelme is megkérdőjeleződött a 2010 előtti években. Nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar modell – ha volt ilyen – felélte tartalékait, a Nyugathoz való felzárkózási kísérlet kudarcba fulladt, s éppen az uniós csatlakozás után tudatosult a társadalomban, hogy a régiós éllovas szerep is a múlté. Pedig húsz év nem kis idő: máshol, máskor a világ által szájtátva figyelt gazdasági csodához is elegendő volt. A rendszerváltás társadalmi programját az MDF népi szárnyához sorolt Csengey Dénes fogalmazta meg szépséges tömörséggel: Európába, de mindahányan! Talán abba halt bele fiatalon, 1991-ben, hogy megérezte: hatalmas erők térítik el ezt a tiszta szándékot.”
*
1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

Rendszerváltók a ködben (Szerető Szabolcs) - Velünk élő rendszerváltás I.

"Nehéz mit kezdeni azzal a véleménnyel, miszerint voltaképpen nem is történt rendszerváltás; vagy ami történt, színjáték, nagy átverés, felszínes átalakulás, cégérátfestés volt csupán. 1990. május 2-én, a szabadon választott Országgyűlés megalakulásával új rendszer született: egypártrendszer, diktatúra helyett többpártrendszer, szabad választásokon alapuló parlamentáris demokrácia; tervgazdaság helyett – az alkotmány szerint legalábbis: szociális – piacgazdaság. Szuverén állam. Az első szabadon választott kormány és parlament pedig megalkotta az új, jogállami intézményrendszert, s elkötelezte az országot az euroatlanti integráció ügye mellett. Mi ez, ha nem forradalmi változás?

Úgy zajlott tehát minden, ahogy a demokrácia nagy könyvében meg van írva. Ha mindezt tényként elfogadjuk, rögtön adja magát a kérdés: akkor mégis mi volt a baj? Mert azt is különös lenne vitatni, hogy valami nagyon félresiklott.

Azok a vágyak, amelyek az átalakulást kísérték, nagyrészt beteljesületlenek maradtak. Nem hiszem, hogy az átlag magyar polgár azt várta, egyetlen ugrással elérjük mondjuk az osztrák életszínvonalat. Az viszont bizonyosan nem igaz, hogy az átalakulást szükségképpen csak így, az elszenvedett hatalmas társadalmi veszteségekkel lehetett végrehajtani. Mely roppant áldozatok értelme is megkérdőjeleződött a 2010 előtti években. Nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar modell – ha volt ilyen – felélte tartalékait, a Nyugathoz való felzárkózási kísérlet kudarcba fulladt, s éppen az uniós csatlakozás után tudatosult a társadalomban, hogy a régiós éllovas szerep is a múlté. Pedig húsz év nem kis idő: máshol, máskor a világ által szájtátva figyelt gazdasági csodához is elegendő volt. A rendszerváltás társadalmi programját az MDF népi szárnyához sorolt Csengey Dénes fogalmazta meg szépséges tömörséggel: Európába, de mindahányan! Talán abba halt bele fiatalon, 1991-ben, hogy megérezte: hatalmas erők térítik el ezt a tiszta szándékot.”

*

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

Oct 18 '14
Oct 1 '14
Judge: Putyin akciói ébresztőként hatottak Amerikára
Amikor a szovjet kommunizmus összeomlott, mindenki nyert – kivéve a KGB-t – mondja lapunknak Clark S. Judge amerikai publicista, a White House Writers Group tanácsadó cég igazgatója, Ronald Reagan elnök egykori beszédírója. A Danube Institute meghívására Budapesten előadó Judge szerint Putyin elnök ukrajnai akciói ébresztőként hatottak az amerikai kormányzatra.
Mi Reagan elnök tartós politikai öröksége?Először is, a hidegháború lezárása a Szovjet Birodalom felszívódásával, ami után Kelet-Európában és a világ más részein a szabadság vette át a zsarnokság helyét. Másodszor: a politikai és gazdasági szabadság lett a társadalmak és a kormányzatok globális mércéje. A Világbank szerint a nyolcvanas évek óta kétmilliárd ember emelkedett ki az extrém szegénységből a világ körül. Ez is a reagani globális szabadság öröksége. Ez az örökség tükröződik a szegénység csökkenésében, a középosztály növekedésében Kelet-Európában, Indiában, Kínában, Latin-Amerikában és – ha Putyin elnök nem fojtja el – Oroszországban is.
A hidegháború megnyerésével a reagani időszak volt az Egyesült Államok elmúlt évszázadbeli legsikeresebb időszaka?Nem mondanám, hogy az Egyesült Államok nyerte meg a hidegháborút. Mindenki nyertes volt. A kommunizmus rossz volt Magyarországnak, Kelet-Európának, Oroszországnak, mindenkinek, aki abban a rendszerben küszködött. Amikor a szovjet kommunizmus összeomlott, mindenki nyert – kivéve a KGB-t.

Judge: Putyin akciói ébresztőként hatottak Amerikára

Amikor a szovjet kommunizmus összeomlott, mindenki nyert – kivéve a KGB-t – mondja lapunknak Clark S. Judge amerikai publicista, a White House Writers Group tanácsadó cég igazgatója, Ronald Reagan elnök egykori beszédírója. A Danube Institute meghívására Budapesten előadó Judge szerint Putyin elnök ukrajnai akciói ébresztőként hatottak az amerikai kormányzatra.

Mi Reagan elnök tartós politikai öröksége?

Először is, a hidegháború lezárása a Szovjet Birodalom felszívódásával, ami után Kelet-Európában és a világ más részein a szabadság vette át a zsarnokság helyét. Másodszor: a politikai és gazdasági szabadság lett a társadalmak és a kormányzatok globális mércéje. A Világbank szerint a nyolcvanas évek óta kétmilliárd ember emelkedett ki az extrém szegénységből a világ körül. Ez is a reagani globális szabadság öröksége. Ez az örökség tükröződik a szegénység csökkenésében, a középosztály növekedésében Kelet-Európában, Indiában, Kínában, Latin-Amerikában és – ha Putyin elnök nem fojtja el – Oroszországban is.

A hidegháború megnyerésével a reagani időszak volt az Egyesült Államok elmúlt évszázadbeli legsikeresebb időszaka?

Nem mondanám, hogy az Egyesült Államok nyerte meg a hidegháborút. Mindenki nyertes volt. A kommunizmus rossz volt Magyarországnak, Kelet-Európának, Oroszországnak, mindenkinek, aki abban a rendszerben küszködött. Amikor a szovjet kommunizmus összeomlott, mindenki nyert – kivéve a KGB-t.